A farsangnak egy majdnem ezer éves hagyományát őrzi mai napig a velencei karnevál. A farsangi időszak januárban kezdődik és a nagyböjthöz közeledve nőttön nő az izgalom.
A hagyományok szerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezik, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz hasonló, ahol az utcák alkotják a színteret, a városlakók a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézheti az eseményeket. Nincs éles határ a színészek és a nézők között. Régen a bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak.
A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték. (forrás: Wikipédia)
Manapság már nem ritka az egész arcot takaró álarc sem, sőt ezek szinte átvették az első helyet a voltótól. De azért találni olyan vállalkozó kedvű karneválozókat is, akiken egyáltalán nincs álarc, hanem egy alaposan kidolgozott sminket tesznek fel az arcukra.
A velencei karnevál jellegzetességei közé nemcsak a gazdagon díszített maszkok tartoznak, hanem a hatalmas tollakkal, kövekkel kirakott, hímzéssel, szalagokkal tarkított textil fejfedők. Természetesen minden kiegészítő illeszkedik a ruhákhoz, amelyek nem éppen könnyednek mondhatók. A több réteg anyag, a sok redő, a csipkék, a selymek, rojtok, szalagok mind-mind túlzásnak tűnhetnek. De éppen ezek azok, amik egyedivé teszik a velencei karnevált, hogy ha látsz egy képet róla, azonnal felismerd, hogy hol készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése